Meghoztam a második fejezetet, amit nagyjából átnéztünk a bétámmal, de elképzelhető néhány elütési hiba. Szeretném megköszönni az előző fejezethez érkezett pipákat, és megjegyzést, itt mondanám, hogy jól esett a pár sorod. Remélem a többi fejezetnél is írni fogsz, viszont egyenlőre csak itt tudok választ adni az üzeneteitekre. Illetve szeretném még üdvözölni az új feliratkozókat, és megköszönni az eddigit (12). Remélem tetszeni fog a rész, és még többen csatlakoztok a sztorihoz!
Jó olvasást,
BarryC. xx
___________________________________________________________________
 |
| **** |
tegnap este találkoztam.
- Ismeritek egymást? - sétál mellém Releigh.
- Uhm.. erm... - vakarom meg a tarkóm. Legszívesebben nemet mondanék, mert ha úgy vesszük, tényleg fogalmam sincs ki Ő, mert csak látásból ismerem. De persze ha igent mondok, akkor magyarázatot kéne adnom, hogy hol ismertem meg. Akkor kiderülne, hogy csak láttam és akkor is bemutatnának minket egymásnak. Nagy levegőt vettem, egy mosolyt erőltettem, majd válaszoltam.
- Nem.
Miközben kiejtettem a szót, végig az előttem álló fiút néztem. A tekintete gúnyos volt. Amikor meg meghallotta válaszomat, még inkább szánalmasabban nézett. Olyan "ah, persze" tekintettel.
Releigh mutatóujjával állát kopogtatta; valamin gondolkozott, de elég hosszasan.
- Ha már egy helyen fogtok edzeni, illendő lenne bemutatkozni egymásnak. Nem?
Számítottam rá, hogy ez lesz a következő lépése. - Be is mutathatnád, hogy mit tudsz. - folytatja.
- Még is hogy? - kérdezem úgy, mintha nem tudnám. Titkon még is keresztülkulcsoltam egymáson mutató, s középső ujjam, remélve, hogy nem azt mondja.
- Rajtam. - húzza gúnyos mosolyra ajkát a göndör.
- Apu.. nem mehetnénk? Jó ötletnek tartom ezt az egész dolgot, de muszáj már is ma... kezdeni? - nézek nagy szemekkel apura.
- Nem fogod megbánni, hogy maradsz. Legalább felmér, hogy mit is tudsz. Én viszont elugrok a boltba két üveg vízért. Sietek! - bólint, majd elbúcsúzik.
- Hajrá! - csapja össze tenyerét Releigh.
- Még is mit mutassak rajta?
- Harc, box, bármi. Nézzük milyen erőben vagy Keira. De előtte bemutatkozás! - lelkesedett.
Szó szerint szemeztem az előttem állóval, majd nehezen de mozgásra késztettem lábaimat. Pár centivel előtte álltam meg, majd vártam, hogy bemutatkozzon. Nem éreztem úgy, hogy én mutatkozzak be először.
- Harry.
- Keira. - rendeztük le a bemutatkozást, majd kezet ráztunk.
- Ne már srácok, olyanok vagytok mint két sértődött gyerek. Hol marad a vezetéknév? - erőlteti tovább az edző.
- Keira Heath. " Örülök " - egy láthatatlan macskakarmot rajzolok a levegőbe, majd folytatom -, hogy megismerhettelek.
- Harry Styles. Szintúgy - nevet.
Hátra fordulok Releigh felé, majd kérdőn nézek rá. Kezével csak előre felé legyez, pontosan a ring felé. Ezt már nem úszod meg K.
Lassan veszem célba a területet, majd mászok be a szalagok között. Harry is elfoglalja a helyét az adott sarokba, majd egy röpke helyben futást intéz. Ha őszinte akartam volna lenni, elmondtam volna, hogy életemben soha nem boxoltam. Vagyis, néha püföltem a régi lakásban lévő zsákot, de kétlem, hogy azzal sokra mentem volna. Mivel fogalmam sem volt, hogy egy ilyen harcon mit is kéne tennem, és nem is akartam Harryt úgy mond " utánozni ", így csupán a kezdő pozíciót vettem fel.
- Hajrá! - üvölt felfelé Releigh.
- Ne csak játszadozzatok! - kommentáltak odalentről a most érkező sportolók.
Hirtelen léptem előre Harry felé, és löktem előre kezemet, de térítette az ütést. " Csak ennyi telik tőled? " ajkai gúnyosan formálták a betűket. Egy pillanatra lecsuktam a szememet, majd hirtelen nyitottam ki a pofon érkezése után. Hamar a földre zuhantam, de kezemmel kitámasztottam magamat. Ő tényleg nem játszadozik.
- Kelj fel Ria, már is feladod? - kérdezi az ellenfelem. Ha folytatom ezt a fajta ütögetést, tuti biztos, hogy lila foltokkal megyek ma haza.
Nehezen keltem fel, és szereztem vissza az egyensúlyomat. A vállamat egy kicsit megráztam, majd újra felvettem a kezdő pozíciót. Most Ő támadt először, de sikerült félrehúznom fejemet az ütéstől. Amint szembesült vereségével, elkaptam a még levegőben lévő karját, majd hátra csavartam. Mivel ezerszer több technikát tulajdonított el az idők során, így az egy perces fölényemet azonnal átváltotta az újabb félelem. " Bikinis lány. " Hátráltam egy lépést, majd újra felvettem a szemkontaktust. Gondolkozz...Mit mutatott apa tavaly? Gyerünk. Próbáltam felfrissíteni a tavalyi évet, amikor apu mutatott pár fogást. Persze, nem próbáltam ki csak néztem ahogyan csinálja. Sokszor említette már, hogy egyetlen lányaként fontos neki a biztonságom. Ha nincs mellettem senki, akkor is meg kell tudnom védeni magam.
Körbe-körbe mentünk a ring közepén, nem kerülve a szemkontaktust. Egyikőnk se támadt, csak várt a másikra. Harry biztosan megunta már a folytonos járkálást, így egy gyors mozdulattal támadt, majd gyomorszájon ütött. Nem próbáltam foglalkozni a fájdalommal, inkább egy felütést alkalmaztam, míg a közel volt hozzám. A kezem az állán ütődött, majd hirtelen kapta oda bal kézfejét. "Hmm." dünnyögte, majd újból támadt. Most kivédtem az ütést, s válaszként egy átlós rúgást végeztem. Kezdtem egyre jobban belejönni.
- Elég. - állított le minket Releigh a lenti szőnyegről. Abban biztos voltam, hogy az arcomon lesz egy lila folt, ahogy neki is egy kicsi a bordáinál, illetve az állánál. Mindketten kimásztunk a ringből, majd Harry az öltöző felé vette az irányt, míg én az edző felé.
- Ahhoz képest, hogy nem bokszoltál, elég ügyes voltál. - dicsért.
- Csak emlékeztem arra a mozdulatra, amit apu mutatott régebben. Még is csak hasznos volt az a pár ütögetés. - mosolyogtam.
- Menj csak mosakodj le az öltözőben, addigra biztos visszaér Peter.
Halkan megköszöntem, majd az öltözőhöz mentem én is. Releigh útbaigazítása végett mentem a ring mellettibe, elméletileg ott van egy bejárat a női részleghez, mert a másik oldalon épp valami átalakítás volt.
Lassan sétáltam be az ajtón, s néztem körbe. Egy rövid folyosó volt, majd szekrények. Tovább mentem, és próbáltam nem a jobb oldali sorokra vezetni figyelmemet. Tudtam, hogy itt van még, és azt is, hogyha oda nézek, azon nyomban szóváteszi.
- Jó voltál. - szólt fel, mire automatikusan rávezettem tekintetemet, s megálltam. Nem nézett rám egy pillantásra sem, hanem az arcát mosta. Nem válaszoltam neki, nem volt kedvem beszélgetni pont vele. Csak néztem és néztem. - Muszáj.... bámulnod? Eléggé idegesítő. - szakít félbe, majd összeráncolja a homlokát. Pár percre komolyan figyelt, majd elnevette magát, és a törölközőért nyúlt. Értetlenül és mérgesen ráztam meg a fejemet, majd mentem tovább.
Mivel nem tulajdonítottam el öltözőszekrényt, így pusztán egy üres mosdót kerestem, hogy megmoshassam arcomat. A hajam zilált állapotban volt, de tudtam, hogy ha szét szedem még inkább az lesz, így csupán az arcomba lógó tincseket söpörtem el. A hideg víz kellemesen csapódott fáradt, kissé foltos arcomhoz. A karomra is csöpögtettem egy kicsit, majd a csap mellett összehajtogatott töröközőért nyúltam, s megszárítottam a vizes testrészeimet. Reméltem, hogy apu már az előtérben lesz, mire kimegyek innen, mert ha őszinte akarok lenni, akkor nem szerettem volna még perceket eltölteni ezzel a fiúval. Igaz, még csak kilenc óra van, még is úgy érzem, mintha egy egész éjszakát kihagytam volna. Eléggé fárasztó volt a reggeli futás, és persze a mostani teszt is, és ez teljesen levitte az energiámat. Csak egy kellemes fürdőre és alvásra vágyom, vagy épp egy csendes, egyedüli sétához a mólón.
De mivel ezek közül nem éppen kivitelezhető mindegyik, csak egy, így a sétát a naplementére csúsztattam.
Miután végeztem az öltözői teendőimmel, a törölközött összehajtogattam, majd a helyére tettem. Még egy utolsó pillantást vetettem a tükörképemre, majd a megjegyzett útvonalon elhagytam a helyiséget.
Míg elhaladtam a sorok között, már nem találkoztam a göndörrel, valószínűleg visszament edzeni, vagy elment. Nem sokat tűnődtem rajta, inkább a szaporábban szedtem lábaimat, hogy minél hamarabb kint lehessek. Szerencsémre apu már ott ült az aulában Releighel, és beszélgettek valamiről. Nem akartam megzavarni a beszélgetést, de apu észrevett, miközben két szó között felnézett.
- Hát itt vagy - mosolygott.
- Csak megmosakodtam, de mehetünk?
Pár percet vizslatta az arcomat apu, biztos észrevette a a lila foltot az orcámon.
- Persze! - válaszolt összeszűkített szemekkel.
Elköszönt Releightől, majd kifelé indult, én pedig egy halk " hello - t " motyogtam, majd követtem Őt.
Mivel nem tulajdonítottam el öltözőszekrényt, így pusztán egy üres mosdót kerestem, hogy megmoshassam arcomat. A hajam zilált állapotban volt, de tudtam, hogy ha szét szedem még inkább az lesz, így csupán az arcomba lógó tincseket söpörtem el. A hideg víz kellemesen csapódott fáradt, kissé foltos arcomhoz. A karomra is csöpögtettem egy kicsit, majd a csap mellett összehajtogatott töröközőért nyúltam, s megszárítottam a vizes testrészeimet. Reméltem, hogy apu már az előtérben lesz, mire kimegyek innen, mert ha őszinte akarok lenni, akkor nem szerettem volna még perceket eltölteni ezzel a fiúval. Igaz, még csak kilenc óra van, még is úgy érzem, mintha egy egész éjszakát kihagytam volna. Eléggé fárasztó volt a reggeli futás, és persze a mostani teszt is, és ez teljesen levitte az energiámat. Csak egy kellemes fürdőre és alvásra vágyom, vagy épp egy csendes, egyedüli sétához a mólón.
De mivel ezek közül nem éppen kivitelezhető mindegyik, csak egy, így a sétát a naplementére csúsztattam.
Miután végeztem az öltözői teendőimmel, a törölközött összehajtogattam, majd a helyére tettem. Még egy utolsó pillantást vetettem a tükörképemre, majd a megjegyzett útvonalon elhagytam a helyiséget.
Míg elhaladtam a sorok között, már nem találkoztam a göndörrel, valószínűleg visszament edzeni, vagy elment. Nem sokat tűnődtem rajta, inkább a szaporábban szedtem lábaimat, hogy minél hamarabb kint lehessek. Szerencsémre apu már ott ült az aulában Releighel, és beszélgettek valamiről. Nem akartam megzavarni a beszélgetést, de apu észrevett, miközben két szó között felnézett.
- Hát itt vagy - mosolygott.
- Csak megmosakodtam, de mehetünk?
Pár percet vizslatta az arcomat apu, biztos észrevette a a lila foltot az orcámon.
- Persze! - válaszolt összeszűkített szemekkel.
Elköszönt Releightől, majd kifelé indult, én pedig egy halk " hello - t " motyogtam, majd követtem Őt.
Harry Styles
- Muszáj....bámulnod? Eléggé idegesítő - horkantam fel, miután már frusztrálóvá vált bámulása. Arcáról az értetlenség tükröződött, majd a mérgesség. Mit sem törődve tovább sétált, s miután elhagyta ezt a részleget, lassan sétáltam ki a szekrények közül és néztem utána. Nem tagadom, az alakja tökéletes, és azt sem, hogy jól szerepelt a teszten. Ahhoz képest, hogy nem járt ezelőtt edzeni, vagyis terembe, elég jól ismerte azt a néhány fogást is.
Miután visszamentem a pólómért, s felhúztam azt, utamat az aula felé vezettem.
- Hé, csajszi! - mosolyogtam az éppen a pakolászó lány felé. Releigh-et öt és féléve ismertem meg még egy bandában. Jól kijöttünk egymással, de nem volt a kapcsolatunk olyan szoros, mint más párnál. Én nem köteleztem el magam barátnő mellett, Ő pedig nem az ilyen pasasokra bukik, mint én. Ez idő alatt sokszor jártunk el közösen bandázni, versenyezni mint motor, mint boksz témában. Mindig számítottunk egymásra ha baj volt, és bármilyen hülyén is hangzik, de eddig ő állt a legközelebb hozzám. A mólón a többiek is jó fejek, de ott is csak négy srác az, akivel jóban vagyok, a többiekkel nem beszélgetek. Szerencsére amikor elhatároztam, hogy beiratkozok egy edzőterembe, elkísért mondván, hogy Ő is gondolkodott valami ilyesmin, és ha már én is megyek valahova, akkor egy helyre menjünk. Az évek folyamán a nagyfőnök kinevezte a Charlestoni terem vezetőjévé, így most már nem csak a szabadidős programja lett az edzés, hanem a munkája is.
- Ki bokszoltad magad? - kérdezte.
- Igen, jól esett most egy kicsit püfölni valamit, nem tagadom.
- És mi van Keirával. Szerinted érdemes lenne felvenni? - kérdezte ki véleményemet.
- Figyelj, mivel tudom, hogy jó kapcsolatban vagy az apjával nem mondok semmit - nevettem -, de az alapokat tudta. Ha te edzed biztos, hogy pár hónapon belül jobb lesz - kacsintottam.
- Na menj haza, biztos várnak már.
- Vigyázz magadra - öleltem meg, majd sétáltam ki az épületből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése