Keira Heath
Kiértemmel a közeli buszmegállót kutattam, nem igazán volt kedvem gyalog menni. Odaértemmel gyorsan néztem a menetrend után, s csalódottan olvastam le róla az adatokat. Pár perce ment el a buszom, a következő pedig majdnem egy órával később fog jönni. A kapucnimat fejemre húztam, hogy a hideg levegő kevésbé érje el a hajamat, majd a megfelelő irányba elindultam. Mivel megizzasztott a tesztem, az alkalmassági, így mi tagadás még inkább fáztam. Apu anya hívására előre ment, de előtte átadta a hűvös frissítőt. Az út kissé csendesen és unalmasan telt el, nem igazán volt élet az utcákon. A fákba néhányszor kapott a szél, halkan susogtak az útszélén. Jóllehet még csak délelőtt volt, s ezért volt ennyire kihalt az élet, de arra számítottam, hogy az ittenik korán kelők. Vagyis csak a felnőttek, szülők. Két utcányira voltam csupán a házunktól, mikor gyermeki kacajok töltötték be az udvarokat. Valószínűleg az iskolába készülnek, inkább csak várják szüleiket. Tovább sétálva már igencsak megtelt a körzet. Az autók legurultak feljárójukról, ajtóik csapódtak. Az iskolabusz lassacskán bekanyarodik az utolsó utcájába is, így tudva, minden diákot sikeresen felszedett. Mivel már kijártam a főiskolát, így dolgoznom kellett. Sajnos még lehetőségem nem adódott keresni, túlságosan is sok volt a pakolni való, a házimunka, és persze most már itt az edzés is. Talán csak apu miatt csinálom, de egy kisebb okom még is van félni. Minden egyes nap, ahányszor végig sétálok az utcákon, egyedül, eszembe jutnak a mondatok. Fenegyerekek, vandálok stb. Bár, ha belegondolok nem is olyan félelemkeltőek azok a fiúk, akikkel találkoztam. Inkább csak beképzeltek, agresszívak. Végül is, ameddig engem nem bántanak, addig nincs bajom velük.A kapuba érve a farzsebemből előkaptam a kulcsaimat, majd kinyitván azt, beljebb mentem a bejárathoz.
- Tris, kapkodd magad - kiabál fel az emeletre anyu, miközben az öcsém uzsonnáját csomagolja. Szokásához híven megint későn kelt fel, vagy talán megint nincs kész a leckéje, és sunyiban próbálja most megcsinálni. Bekiabálok a konyhába, majd kettesével szedve a fokokat az emeletre sietek, egyenesen Tris szobájához. Kopogás nélkül csörtetek be hozzá, ezért ijedtében lesöpri az asztalon heverő tankönyveket és füzeteket.
- Mi az? - kérdezi idegesen.
- Csak nem a leckét csinálod? - húzom fel a szemöldökömet.
- Kérlek ne mondd el anyunak!
Mutatóujjamat államhoz kopogtatom, miközben elgondolkodva fürkészem. Nem mondom rá, hogy szétszórt és lusta, hisz igencsak okos fiú, bár nem igazán akarja ezt kimutatni.
- Miért nem csináltad meg az este? Nem volt rá időd?
- Úgy csinálsz, mintha te sosem csináltad volna reggel meg! - emeli fel védekezően kezét.
- Siess.
Ezzel magára is hagyom, hogy a maradék két percében eltudjon készülni. A szobámba indultam, hogy egy kicsit félrevonuljak pihenni. Elsősorban a fürdőt céloztam meg, hogy egy kis hűs víz alá juttassam fáradt izmaimat. Az edző ruhámat levettem, majd a szék háttámlájára hajtogattam, míg hajamat egy szorosabb kontyba fogtam fejem tetején. A vizet kellemes langyosra állítottam, majd beleléptem a fülkébe. A hideg vízcseppek lassan gördültek végig orromtól talpamig. A szememet lehunytam, majd úgy élveztem a hideg vizet.
Pár perccel később elzártam a csapot, s törölközőmért nyúltam. Alaposan szárazra töröltem nedves testemet, majd egy másik törülközőt magam köré tekertem. Mielőtt még felvennék valami melegítőt, lemegyek a konyhába, hogy valamiféle szendvicset készítsek vagy előkaparjak egy tál édességet. Lefelé menet meghallom, hogy apu beszélget valakivel. Először azt hittem, hogy anyuval, de miután lejjebb értem és felfedeztem társalgóját meglepődtem.
- Ő meg mit keres itt? - mutatok felé.
- Hmm. Micsoda fogantatás - húzza kaján vigyorra száját. Ekkor jut eszembe, hogy egy szál törölközőben állok előtte. Az arcom akárcsak egy paradicsom, olyan vörössé vált. Karjaimat bujtatóan tekertem testem köré; akárcsak tegnap este. Déjà vu.
- Harry csupán pár hírt szeretne átadni, Releigh nem igazán ért rá. Ha már itt vagy, akkor beszélj vele te.
- Csak egy perc - Mutatok újból Harry felé, aki egy percre sem veszi le a szemét rólam.
Felsiettem a szobámba, majd amilyen gyorsan csak tudtam, előkaptam egy szürke melegítőnadrágot és egy fehér trikót. A hajgumit kicsúsztattam hajamból, majd kissé hátra fésültem, majd újból lesétáltam.
- Feljössz? - állok meg a lépcsőfordulóba, épp rálátok a kanapéra, amin kényelemesen ül.
Bólint egyet, majd nehezen ugyan, de feltápászkodik és utánam jön. A szobám előtt megállok, megvárom míg végre utolér, majd kinyitom neki az ajtót. Magam után bezárom azt.
- Foglalj helyet - mutatok a kisebb kanapéra az ablak mellett. De mit sem hallva megy az ágyamhoz és ül annak végébe - Nos?
- Releigh egyrészt üzeni, hogy igen ügyes voltál. Örülne ha a jövőben az Ő edzőtermébe járnál. Szóval, gratulálok - vigyorog.
- Ez csodás! És, akkor gondolom holnap már mennem is kell, nem?
- De. Mindennap. Mivel nincs munkád és nem is jársz suliba, így reggelente 8-ra menj be - von vállat. Túl sokat tud.
- Oké - bólintok, közben leülök az asztalomnál lévő forgós székre. Kínos csend telepedett a szobára, egyikőnk se mondott semmit. Vártam, hátha van még valami közölnivalója, de nem volt, csak felmérte a szobámat. - Esetleg van még valami? - Szólok fel.
- Nem... Vagyis, talán van - néz rám komolyan. Zöld íriszei csillognak, ahogyan a napfény rájuk süt.
- Mégpedig?
- Releigh örülne, ha jobban megismerhetne téged, mint új tanítványa. Az este lesz nála egy kis összejövetel. Pár haverja lesz ott csupán, meg én és az én haverjaim. Szóval, ha van kedved és nem vagy nyuszi eljössz.
" Ha nem vagy nyuszi. " Miért lennék én az? Egyáltalán nem vagyok!
- Nem vagyok az! - emelem levegőbe kezemet, mire csak egy rekedtes nevetéssel reagál, s kisétál a szobámból.
- Ott találkozunk - int egyet és eltűnik.
Szóval már az is elvan döntve, hogy ott leszek.
Az ablakhoz sétálok, majd a függöny egyik oldalát elhúzom, s figyelem ahogy kilép a kapun. Egy motor felé siet, ami az utca másik oldalán áll. Felkapja a fekete sisakját, majd a fejére húzza, lábát átemeli a motoron, majd beindítja azt, s elmegy.
Gondolkodva huppanok le a kanapéra. Egyrészt, nem igazán örülnének a szüleim ha lelépnék az éjszakára, másrészt, nincs is mit felvennem. Bal kezemmel megvakarom fejemet, majd a szekrényhez megyek, s átnézem a már kipakolt, felvehető ruhákat.
Több ruhát is a hátam mögé dobtam, mikor megtaláltam egy számomra ideálisat. Nem volt se nem túl kirívó, de szolid se. Pont megfelelő egy ilyen alkalomra. Nem tudom pontosan hányan lesznek ott, de ha belegondolok Releigh szerintem nem az a nagyon kevés barátból álló társaság összehívó lány - vagy lesznek ott egy páran, akárcsak egy buliban. Mivel volt még körülbelül két és fél órám elkészülni, így csak az ágyamra hajtogattam a szettemet, majd az asztalomhoz sétálva megnéztem a frissítéseket. Azután egy kedvenc sorozatom epizódját néztem meg; általában ha sok az időm, vagy várnom kell akkor ezzel hamar eltelik.
Leigh még küldött egy üzenetet twitteren, hova menjek, így nyugodtan utána tudtam nézni merre is van az a bizonyos ház.
Az utam ezek után a fürdőbe vezetett, ahol egy gyors zuhanyt vettem. Egy kevésbé erőteljes sminket vittem fel, egy halvány szájfény kíséretében. Hajamat lazán begöndörítettem, majd egy erős copfba fogtam. Visszasétáltam szobámba, majd az ágyról felvettem a fekete dressemet, karkötőmet, majd végezetül fekete cipőmet. Még egy utolsó pillantást vetettem külsőmre, mielőtt lefelé indultam.
A nappaliból hangos nevetések szűrődtek ki halk suttogásokkal együtt. Apu és Tris valami mesét néztek együtt, ami láthatólag eléggé tetszett nekik. Anyu a mosókonyhában volt, teregette a már kimosott ruhákat. Mivel nem igazán akartam megzavarni a nagy tévézést, így anyu felé indultam.
- Releigh elhívott estére ismerkedni.
- Csak ismerkedni vagy valami buli is lesz? - hajtogatja tovább a ruhákat.
- Nem tudom, én csak arról tudok, hogy megszeretne ismerni. De minden rendben lesz, majd csörgök ha indulok haza - nyugtatom meg.
- Rendben, érezd jól magad - mosolygott. Furcsa.
Átöleltem, majd a hallba érkezve felvettem a kabátomat, és táskámat. Mivel a móló közelében
 |
| * zene * |
Próbáltam megkeresni Leighet a lányok között, de nem jártam szerencsével, így a fiúkhoz gyalogoltam. Sokukon bőrdzseki volt, trikó vagy éppen ing. Kikerültem mindenkit, majd megint csak csalódottan vakartam meg tarkóm.
- Hát eljöttél - kiabált a motoroktól Harry, mire hátrakaptam fejemet - Gondolom Releighet keresed. Elment a közeli éjjel-nappaliba üdítőért.
- Umm. Oké. Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokan lesznek itt - kiabáltam túl a nevetéseket.
Fejét oldalra biccentette, majd kezével maga felé invitált. Mivel nem volt senki más itt akit ismerek - vagyis volt, de azokkal még nem igazán beszélgettem - így oda mentem.
- Azt hittem nem jössz el.
- Miért ne jöttem volna? - kérdeztem vissza.
- Látszott rajtad, hogy hallottad a mende-mondákat. Az esti őrületekről, a fenegyerekekről. Láttam, hogy félsz.
- Én nem féltem, félek - magyaráztam.
- Ugyan, kár tagadni. Lese moshatod magadról, hogy egy kicsit berezeltél a mocik és a srácok láttán.
- Direkt kötekedsz? - förmedtem rá.
- Talán.
Megforgattam szememet, majd otthagytam.
- Még találkozunk az este folyamán! - szólt utánam.
A következő rész megjelenése: 2015.03.28
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése