1.fejezet - Újra Te

Tempómnak köszönhetően hamar elértem a partot, s kiértemmel lépteimet még inkább

hosszabbítottam.
Próbáltam vizes testem néhol elfedni karom segítségével, hogy a három férfi ne tudjon túlságosan is megbámulni. Miután elértem egy bizonyos közelséget, alakjuk élesebben rajzolódott ki előttem. Pontosan hárman voltak, egy szőke, egy fekete és egy barna hajú.
- Tedd le azonnal! - horkantam fel. Egyikőjük sem zavartatta magát, folytatták gyerekes cselekedetüket. A ruháim jobbról balra repültek, kézből kézbe. Szerencsére telefonom nem akadt a szemük elé, de éppen elég a fontosabb holmi is. - Add ide! - lököm mellkason a szőkét. Egy aprót lépett hátra, majd kikerekedett szemeivel fürkészett, párperc elteltével pedig ok nélkül hangos kacajba kezdett. - Ez nem vicces! - suttogom elhaló hangon. Tetteik akár csak egy gyermeki játék, miben én vagyok a macska. Mindig is utáltam ezt a játékot, mert termetem nem volt eléggé nagy, hogy elkapjam a labdát, jelenesetben a gatyám és pólóm. A fürtös srác hirtelen kapta kezei közé őket, majd háta mögé csúsztatta.
- Kérlek, add ide a ruháimat. - próbáltam nem szigorúan megkérni Őt. Jobb kezemet a hátához vezettem, de túlságosan is gyerekes volt, hogy engedelmeskedjen. Ide oda lebegtette ruháimat, mire türelmem egyre csak csökkent.
- Ugyan, - néz végig rajtam, s alsó ajkába harapva folytatja mondanivalóját - kétlem, hogy szükséged lenne ezekre. Nem hinném, hogy takarnod kéne ezt a testet. - feltűnően élvezi a csipkelődést, s ennek jeleként kezét a magasba emeli. Minél inkább próbálom elvenni Tőle, annál inkább dugdossa. Talán azt gondolta, vicces helyzetben van. Túlságosan is élvezte.
- Nem hiszem, hogy kérdeztem volna a véleményedet. És most add vissza a ruhámat, vagy megbánod. - fenyegettem.
- Whoa. - mordult fel, majd hangos nevetésbe kezdett. Abba a hangos, gúnyos nevetésbe. - Tessék, vidd a ruhád.
- Csak nem meguntad a játszadozást? - hitetlenkedek.
- Pusztán rájöttem, hogy az Én drága időmet lopod. Bár, szívesen folytatnám még...
Nehezen ugyan, de sikeresen kitéptem kezei közül a ruháimat, majd biztonságos távolságra mentem tőlük, ahol felvehettem. Míg próbáltam magamra rángatni az összegyűrt ruhadarabjaimat, újból fellebegtek előttem nagymamám szava, mi szerint: "Charleston nem csak a családias körzeteket biztosítja, hanem a titkos oldalakat is. Sosem jártam arra, féltem, hogy megismerhetem azokat, akik arra félemlítették az embereket." Minden szavában csak az igazat próbáltam keresni, mígnem én magam nem tapasztaltam azt, amitől Ő annyira próbálta óvni gyermekeit, s majd unokáit, köztük engem. Nem említette, hogy ez a szakasz az, ahol Ők bandáznak, vagy hogy erre ne jöjjek. De most már biztosra tudhatom, hogy Charleston eme partrésze nem a biztonságáról híres. Új nemzedék foglalta el az 58'-as időszak fenegyerekek helyét, Ők. Az az idióta banda. Hiába is a rémisztő kinézetük, s tettük még is valami vonzott afelé, hogy még inkább belelessek az életükbe, abba, hogy mit csinálnak naphosszat. Talán csak az Ír családi genetika, hogy mindenbe annyira szeretnénk belelesni.

Miután sikeresen elhagytam a parti szakaszt, egyenesen a lakásunkhoz siettem. Aligha két óra telhetett el azóta, hogy elcsavarogtam, és kibújtam a pakolásból, így talán már kereshetnek. Halkan nyitottam ki a bejárati ajtót, remélve, hogy nem riasztok senkit se meg. Szerencsére volt nálam lakáskulcs, így sima ügy volt beslisszolni. A szobám az emeleten volt, a folyosó végén. Mázlim volt, hogy nem az öcsém mellé, vagy elé kellett bebútoroznom. Kész kihívás lett volna a nap 24 órájában metál zenét hallgatni. Miután bejutottam a búvóhelyemre - ami úgy sikerült, mint maga a házba bejutás-, ledobtam a telefonomat az ágyamra, majd levetettem magam az íróasztalom elé. Csak pár perc telt el azóta, hogy bedugtam a fülem és filmet kezdtem nézni, de már is zaklatót tudhattam az ajtó másik oldalán. De vajon honnan tudta, hogy hazaértem? Megforgattam a szememet, majd nehézkesen álltam fel a székből, s csoszogtam el az ajtóig.
- Tessék?
- Szóval jól hallottam, hogy haza jöttél. - bólogat, miközben állát vakarja.
- Csak ezért jöttél?
- Anya mondta, hogy ha hazajöttél szóljak, hogy a sütőben van a lasagne, ha éhes vagy menj egyél.
- Oké, köszi hogy átadtad. Még valami? - mondtam unottan.
- Semmi.
Ezzel hátat is fordított, és el is futott a szobájába, a folyosó másik végéhez.

***

A tegnap este hosszúvá nyúlott a sok sorozatnézés miatt, így aligha fél kettőkor dőltem be az ágyba, hogy pihenjek is egy kicsit. Másnap reggel nem terveztem semmit, hisz végre hétvége volt, viszont apu már előre eltervezte számomra, és anyuék számára is a hétvégét. Szerencsére nem családi programot keresett, hanem anyunak és Tristannak egy városnézést, kettőnknek pedig egy reggeli futást a part mentén. Nehezen ugyan, de sikerült kikószálódnom az ágyamból, majd a fürdőbe siettem. Egy gyors arc és fog mosást intéztem, majd a hajamat egy laza copfba fogtam össze. Sminket nem nagyon vittem fel, csak egy kis szempillaspirált, hogy még is nézzen ki valahogy az arcom,
legalábbis a szemem. Miután az itt lévő tevékenységeket elvégeztem, a szekrényemhez mentem, hogy kikotorásszam az edző ruhámat. Szerencsére anya tegnap elintézte a szekrény pakolást, így ezzel nem volt gondom előretekintve. Egy rózsaszín topp mellett döntöttem a ma reggeli futáshoz, egy fekete-rózsaszín sport nadrággal. A hátsózsebembe csúsztattam a telefonomat, majd egyenesen a konyhába siettem. Apa már az ajtó előtt várt, teljes felszerelésben, így csak egy üvegvizet sikerült kikapnom a hűtőből.
- Indulhatunk?
- Persze! - lelkesedtem.
Lassú tempóval futottunk az elején, majd szép lassan gyorsítottunk. A levegőt sebesen kapkodtam be, s fújtam ki pár kilométer után. Csak percekre álltunk meg nyújtani, illetve inni egy cseppet.
- Szeretnélek elvinni egy ismerősömhöz. - mondta két korty víz között. - Egy edzőhöz.
- Miért? - kérdeztem furcsállva.
- Tudod, amit a nagyszüleid meséltek, elég hihetőek voltak. Nem szeretném ha valami bajod lenne, ezért is szeretnélek beíratni hozzá. Meg persze nem csak emiatt, de szeretném, ha valamit sportolnál is az iskola mellett. Legalább levezetheted a feszültségeket.
- Nem muszáj. Nem kell miattam intézkedni, csak nem kapnak el. - kuncogtam. - De ha szeretnéd, akkor legyen. - mosolyogtam fel.
- Akkor menjünk is tovább, pár sarokra van innen a terem. - kezdett bele új erővel a futásba, egyenesen a cél felé.
Lassan zárkóztam fel mögötte, s tettem meg vele egy vonalban a maradék távot. Tempónknak hála perceken belül megérkeztünk a teremhez. Kívülről nem volt nagyon felújítva, pusztán két ablak, egy ajtó és néhány falfesték díszelgett az elején, illetve poszter. Apa bátran kopogtatott be a rácsos ajtón, s nyitott is be, majd intett, hogy én is jöjjek. Néhány lépcsőfokon kellett felfelé menni, hogy elérjük a termet. Nem volt sok terem, pusztán egy nagy, ami kétfelé lett szedve. Egyik felében volt egy ring, s a férfi mosdó, illetve öltöző, míg a másik oldalon kondi gépek, tükrök és szintén pár női szoba. Nem voltak sokan ebben az időpontban, csak egy lány és egy fiú.
- Keira, Ő itt a leendő edződ! - mutatott lelkesen a fekvőtámaszozó lányra. Szőke tincsei voltak, akárcsak nekem. Egy szoros kontyba volt kötve a feje tetején, néhány hajához illő csattal kitámasztva. Ruhája egy egyszerű topp és nadrág volt. A szeme halovány zöld színben csillogott, ami épp illett hajszínéhez.
- Arabella Releigh Ely, szia! - zökkent ki megfigyelésem alól.
- Keira Heath. Örülök, hogy megismertelek. - mutatkozok be udvariasan.
Csak egy halvány mosolyt küldött felém, majd apával kezdett társalogni. Ezalatt próbáltam felmérni a terepet, ahol a jövőben edzeni fogok. Mivel a női részt eléggé jól megfigyelhettem az elmúlt percekben, így a box-ring felé vettem az irányt. A fiú, akit akkor vettem észre mikor beléptem, még mindig ott püfölte a sarokban elhelyezkedő box-zsákot, nem zavartatva magát. Nem mentem túl közel a ringhez, csak pár lépéssel hátrább állva vettem szemügyre a talaját, s mintáját. Miután minden szegletét átnéztem a terem azon oldalának, visszafordultam, hogy becsatlakozhassak a két felnőtt csevegésébe, de egy nagyon is ismerős hang állított meg.
- Hé, csak nem a... - nevetett fel mondata közepén - a bikinis csaj?
A szemem tágra nyílt, mikor megfordultam.